• Önfeledtség
    Az önfeledt játék gyermekeink kiegyensúlyozott lelkivilágának esszenciális építőkockája.
  • Kreativitás
    mely a gyermek számára az egyik legfontosabb önkifejezési forma ebben a korban. Itt nyugodt szívvel pingálhatja össze a lombház összes falát, anélkül, hogy „rossz fát tenne a tűzre”.
  • Nyugalom
    a gyermek számára is ugyanolyan fontos, mint a felnőtteknek. A lombház minden szeglete ennek a nyugalmas létnek a díszlete.
  • Felelősség
    A közös birodalom az evvel járó feladatok közös elvégzésére inspirálja a gyermekeket, mely által észrevétlenül kialakul az együttműködés készsége.
  • Biztonság
    mindenekelőtt. A gondolat, hogy gyermekünk belátható közelségben játszik a kertben, a saját közegében, minden szülő számára megnyugtató biztonságot jelent.
  • Természetközeliség
    egy elfeledett kívánalom korunk csemetéi számára. Testközelből tapasztalva a növényvilág átalakulását és az állatvilág szokásait, ezek a nem mindennapi élmények itt valóban mindennapivá válnak.
  • Bizalom
    Ha gyermekünk érzi a feléje áradó bizalmat, még nagyobb önfeledtséggel veszi birtokba a saját kis birodalmát.

Csupa kacaj, önfeledt visítozás, véget nem érő kaland – ilyenek egy lombház mindennapjai. Tavasztól őszig minden délután és minden hétvégén. Ősztől tavaszig pedig a picik orrukat az ablakhoz nyomva várják a csiripelős tavasz beköszöntét, hogy új ötletekkel töltsék meg kis birodalmukat. Új játékok a teraszon, új – és egyre szépülő – firkák a falakon és a várva várt szülinapi zsúrok. Netán egy újabb kötélhágcsó, amihez idén nyárra végre már megnőttek és elfelejthetik a lépcsőket. Vagy egy drótkötélpálya, amin játékokat küldözgethetnek egymásnak. Esetleg mászófal, amin még izgalmasabb feljutni a lombházikóba. A játékok tárháza évről évre bővül, ahogy a lurkók cseperednek és elkíséri őket egészen a tinédzser korig. És a gyermekkori lombház emlékek megnyugtató hangulata egy életre útitársukká válik.